E-mail címünk: info@4x4shop.hu | Telefonszámunk: (+36) 209 536-911
Bejelentkezés
Galéria képek
Ha ezt a szöveget olvassa, akkor valószínűleg az Ön böngészőjében le van tiltva a Javascript, így a tartalom nem tud betöldődni. Kérjük engedélyezze ezt a szolgáltatást.
Friss hírek, akciók

2014. 01. 31.: Tisztelt Látogató, Megrendelő!!

A rendelése leadása előtt kérem, hogy az info@4x4shop.hu e-mail címen az aktuális árakról érdeklődjön.

Köszönettel

4x4shop


Látogatóink száma:
15854
Fórum
Témák | Hozzászólás

Fórum >> Dakar 2012

pego2012.01.08 08:50:55
Mint a régi szép idõkben
Melós napon van túl a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs. A tizenegyedik Dakarját teljesítõ pilóta a régi szép idõkben érezhette magát, amikor éjszaka mászta a dûnéket úgy, hogy a navigátora elõtte sétált, nézte, hogy merre menjenek.
A páros még így is (ez kisebb csoda) az 59. helyen fejezte be a szakaszt, s az egyik utolsó volt, aki még ki tudott jönni - a többiek a dûnék között éjszakáztak, ha jót akartak maguknak. A Copiapó–Copiapó hurokszakasz végén ugyanis olyan hatalmas dûnék állták a versenyzõk útját, amelybe még a tapasztalt pilótáknak is beletört a bicskájuk.
De menjünk sorban!

A kettéosztott szakasz elsõ részén száz kilométerig értékelhetetlen volt az Opel Dakar Team szelektívje - már legalábbis abból a szempontból, hogy a páros nem tudta a saját tempóját autózni, ugyanis akkora por volt elõtte, hogy szinte semmit sem látott. Az utolsó harmincon aztán megjött az oldalszél (nagyon hálásak voltak érte), s akkor kezdõdött Szalayék számára a verseny. A magyar páros a 23. helyen zárta az elsõ rész-szakaszt, s a sikertörténet folytatódhatott volna a dûnék között.

"Nagyon nehéz szakasz volt. A homokkõ hegyek lefelé jövõ oldalán olyan letörések voltak, hogy alig lehetett róluk lejönni. Az autó négy kerékkel csúszott lefelé, s a dûne alján sem lehetett lendületet venni, mert ott is törés volt, úgyhogy lassan leereszkedtünk, majd vettünk egy lendületet, de persze azzal nem ment fel az Antara a csúcsra. Úgyhogy ledöntöttük az autót, de fogalmunk sem volt, mi van ott. Visszatért a régi érzés, hogy éjszaka botorkálunk a dûnék között, keresünk egy halvány fénypontot a horizonton. Ezt azért annyira nem szeretem" - vallotta be Szalay.
S ez a helyzet azért állhatott elõ, mert húsz kilométerrel a cél elõtt az autóban eltört a jobb hátsó féltengely. Szalay és Bunkoczi ment felfelé a dûnén, a pilóta kapcsolt egy egyest, amikor az autó megállt. Elõször azt hitték a kuplung ment tönkre, de aztán kiderült, hogy féltengelytörés.
„Nekiálltam kicserélni a féltengelyt, Laci meg közben visszament a pálya azon szakaszára ahol a legtöbben átmentek a dûnén, nehogy Darázsi Zsoltiék elkerüljenek minket. Aztán kiderült, hogy az egyik csavar menetét teljesen megette a homok, úgyhogy egy kisreszelõvel - alig volt nagyobb egy körömreszelõnél – elkezdtem menetet reszelni. A végén aztán, ahogy már említettem, jött a sötétben botorkálás."

A csapat versenykamionja, a Darázsi Zsolt, Hoffmann Péter, Vörös Ferenc trió a dûnék között éjszakázik és reggel folytatja az útját, amikor felkel a nap. Így látta a legjobbnak a csapat.

pego2012.01.05 07:46:10
A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs negyven autót elõzött meg szerdán és a 31. helyen zárta a San Juan és Chilecito közötti szakaszt, amely során 750 kilométert teljesített a mezõny (ebbõl 326 km volt a mért szakasz hossza). Az utat patakátkelések színesítették és a végén 50 kilométernyi fesh fesh (vagyis laza szerkezetû, púderszerû homok) jelentette a desszertet, vagy sokak számára inkább fekete levest.



(fotó: Opel Dakar Team/DPPI)

Az Opel Dakar Team kettõse addigra már túl volt egy defekten, majd pedig a mély homokban utolért két versenyzõt, akik nem akarták elengedni, úgyhogy íme eljõ a szilikózis – estére nemcsak az Antarában kellett légszûrõt cserélni, hanem a versenyzõinkre is ráfért volna egy komplett nyálkahártya és tüdõcsere. Ez végül érthetõ okokból elmaradt, de legalább a 31. hely megvolt, ami azt jelenti, hogy csütörtökön (az elsõ igazi Dakar-szakaszon) már kevesebbet kell majd elõzniük Szalayéknak. Mert ez a negyven… Nos, az bizony sok egy napra.

"Az ötvenedik kilométerig már megelõztünk tizenkét versenyzõt, majd kaptunk egy jobb hátsó defektet, úgyhogy elmentek hárman. Kezdhettük újra, s mire vége lett a szakasznak, negyvennél tartottunk, mindezt úgy, hogy az utolsó harminc kilométeren folyamatosan a porban autóztunk, mert az elõttünk lévõ buggy nem engedett el. A fesh fesh-ben pedig a por miatt nem tudtunk annyira közel menni hozzájuk, hogy magunktól elõzési po zícióba kerüljünk, pedig gyorsabbak voltunk, úgyhogy ott sok idõt veszítettünk" – mondta Szalay Balázs, aki szerint amúgy is szenvedõs nap volt a szerdai. Nagyon kellett figyelni az éles sziklák, kövek miatt defektveszélyes úton.

Ami az autót illeti: ezúttal jól bírta a hõséget és a magasságot is, bár Szalay nem akar semmit sem elkiabálni, inkább megnézné a számítógépes adatokat, mielõtt bármit is mondana. Tény viszont, hogy a szervizesek kedden éjszakába nyúlóan dolgoztak a probléma megoldásán, s hogy Robby Gordon mérnöke is átjött segíteni az Opel-csapathoz, hogy elemezze az adatokat. Ha nem ez, akkor a ráolvasás segített (utóbbit Bunkoczi László vállalta magára), a lényeg az, hogy végre volt megint egy technikai gondoktól mentes napja a csapatnak.

pego2012.01.04 07:52:25
Ugyanabba a folyóba léptek
Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni – tartja a mondás, vagyis nem történhet meg kétszer ugyanaz. Nos, a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs a megmondhatója, hogy dehogyisnem történhet meg, nagyon is megtörténhet és meg is történik.

A páros ugyanis, amint azt írtuk, hétfõn kétszer is megállt, mert az autója rosszul tûrte a hõséget. A szervizes fiúk sokat ügyködtek a probléma megoldásán, ám végül (és ezt a keddi nap bizonyította), nem sikerült megtalálni a kiutat.
„A huszonötödik kilométerig minden a legnagyobb rendben volt, sõt... Fülig ért a szánk, mert folyamatosan elõzgettünk, csakhogy azután egyszercsak megint adódott ugyanaz a gond, mint tegnap: az autó megállt és attól kezdve vagy egy órán keresztül tapodtat sem volt hajlandó mozdulni. Most már nem is idegeskedtünk. Csak vártunk, aztán újraindultunk” – mondta Szalay, aki szerint ilyenkor kell a jó pillanatokból, a szép elõzésekbõl, a m egnyert csatákból erõt meríteni, hiszen hosszú még a Dakar, s a tapasztalatok szerint a végén az elsõ és a tízedik között legalább tízórányi különbség szokott lenni.

Szóval nincs veszve semmi.
No persze, nem ártana megtalálni, mi a gond.
„Szerintem az a baj, hogy iszonyatos meleg tombol itt Argentínában, ma is volt vagy negyvenöt fok. Csak erre tudok gondolni, mert otthon soha semmi baja sem volt az Antarának, most meg két nap egymás után is ugyanaz. A kényszerpihenõ után végig kis fokozatban és nagy fordulatszámon autóztunk, hogy kíméljük a gépet, de így elértünk a célig” – mondta a tizenegyedik Dakarján száguldó Opel-pilóta, aki azt is hozzátette, egyáltalán nem volt könnyû ez a nap.

A pálya eleje gyors volt, aztán a vége felé autóztak éles köveken (ez azért alaposan megtépázta a versenyzõk idegeit), majd pedig sebes sodrású, körülbelül tíz centiméter mély patakban felfelé (tiszta rafting-érzés), a végén pedig olyan púde res, mély homokban, amit a legádázabb ellenségének sem kíván az ember. Szóval volt minden – a legnehezebb talán a fesh fesh-homok a végén, amelyben jó néhányan homokoztak amikor a magyarok odaértek, sokan egészen hosszasan.
Szalayéknak nem volt gondjuk vele (nem mintha nem lett volna elég a technikai probléma…), s végül a 83. helyen zárták a napot. Az összetettben ez a 61. helyet jelenti számukra.

A csapat versenykamionja, a Darázsi Zsolt, Hoffmann Péter, Vörös Ferenc egység hétfõn visszarázódott a Dakar-tempóba „Fel kellett újra venni a dûnézés ritmusát” – mondta Darázsi, akinek ez a hatodik Dakarja. A triónak szerencsére nem volt nagyobb gondja, s kedden is a 31. helyen haladt át a cél elõtti ellenõrzõ ponton, igaz, magyar idõ szerint negyed tizenkettõig a tábort még nem érte el, de folyamatosan haladt.

pego2012.01.03 07:51:05
Hiába jó az eleje, ha a vége nem
A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs a 64. helyen ért célba a Dakar-rali második szakaszán, amelynek az eleje gyors volt, a vége azonban technikás, trükkös, navigációt igénylõ.

Az Opel Dakar Team párosa sokáig tartotta jó pozícióját (a vasárnapi szakaszeredményének köszönhetõen a 22. helyen rajtolt), sõt, elõzött is, csakhogy azután fordult a kocka.

"A szakasz közepe táján beértünk a mély homokba, és ott is jól haladtunk, ám a dûnék között felmelegedett az autónk és az egyik homokdomb aljában egyszerûen megállt - mondta Szalay, aki arra gyanakszik, az üzemanyag forrósodott fel, mert nem volt más hibára utaló jel, s mert egy óra múlva az autó újraindult. - Amikor lehûlt a motor, az Antara megpihent, újból elindultunk, majd három kilométer múlva megint megálltunk - ezúttal egy viszonylag mély katlanban."


(fotó: DPPI)
Szalay Balázsnak jó néhány lehetõség átfutott az agyán. Mérlegelt. A pakliban benne volt, hogy az autó lehûl és megint elindul, s az is, hogy nem. Akkor mi történhet? Vajon Darázsi Zsolt megtalálja-e õket (mivel egy mélyedésben állt az autó, a sötétedés gyakorlatilag a konkrét szem elõl eltûnést is jelentette volna).

"Elkezdtük szétszedni az autót, hogy mi baja lehet, de csak a melegre gyanakodtunk, hiszen ötvenfokos levegõ áramlott be a motortérbe, mondanom sem kell, a fülkében több mint hatvan fok volt - vette át a szót a navigátor, Bunkoczi László. - Aztán amikor megint megpihent az Antara, úgy negyven perc múlva újraindítottuk. És nagy megkönnyebbülésünkre elindult."
Ekkor még három kilométer volt a dûnesorból, és még legalább húsz a szakaszból. A dûnék közül kijött a Szalay, Bunkoczi duó, utána viszont (mert a baj csõstül jön) elment a kormányszervó.

Úgyhogy ettõl kezdve tizennyolc kilométeren keresztül a navigátor nemcsak a kanyarokat mondta be, hanem minden egyes kormányfordítás elõtt "Hajrá Balázs! Hajrá Balázs!" felkiáltással biztatta pilótáját. Nagy nehézségek árán végül Szalayék kikeveredtek a dûnék közül, s az összetettben a 61. helyrõl várják a folytatást. Nem lesz könnyû dolguk, biztosan porolnak majd elõttük, hiszen nyilván jó néhány lassúbb autó mögött rajtolnak, akiket meg kell elõzni, de ha azt vesszük, hogy Nasser al Attiyah-nak sem volt sokkal könnyebb dolga hétfõn és õ szakaszt nyert…

Nos, Szalay nem táplál hiú ábrándokat a szakaszgyõzelemmel kapcsolatban, neki elég lenne, ha fel tudna zárkózni és jobb pozícióból rajtolni kedden. Ami a csapat versenykamionját illeti, a Darázsi Zsolt, Hoffmann Péter, Vörös Ferenc trió a vasárnapi rövidke ásás után ezúttal még elõrébb tornázta magát, s a 28. helyen végzett. (Magyar idõ szerint éjjel fél egykor ért célba.) Ez azt jelenti, hogy kedden még kevesebbet kell elõznie.

pego2012.01.01 02:37:06
Szalayék elrajtoltak a Dakaron!
A város apraja, nagyja összegyûlt Mar del Platából. A tengerpartról korábban jöttek fel az emberek, és úgy ahogy voltak, fürdõruhástól, kempingszékestõl leültek a kordonok mentén.

Aki nem fért a kerítés közelébe, az meg távolabb a téren foglalt helyet, mert néhány értékes pillanatot onnan is elcsíphetett. Nem a szilveszter miatt volt fiesta a városban (az csak ezután következett), hanem annak okán, hogy a Dakar-mezõny az ünnepélyes rajtra készülõdött. Élõ emberfalban haladtak a versenyzõk (sajnos hét quados csak versenyen kívül, mert a jármûvüket prototípusnak minõsítették és nem vették át a technikai ellenõrzésen), és tehettek bármit, ünnepelték õket.



A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs érces hangú Opel Antarája természetesen hatalmas sikert aratott, nemcsak azért, mert szép, hanem azért is, mert hangos, és itt az mindennél többet számít. Az emberek egyszerûen megõrülnek az erõs autókért, a versenyzõkrõl már nem is beszélve. (Összesen amúgy 443 jármû haladt át a rajtdobogón: 161 autós páros, 173 motoros, 30 quados és 74 kamionos trió.)

"Elképesztõ volt az egész. Kilométereken keresztül végig álltak az emberek a kordonok mentén. Visszatért a régi érzés, amit már el is felejtettem, s amit kétezer-kilencben éreztem, amikor legutóbb itt jártunk. Az emberek imádják errefelé az autósportot, s ezt minden lehetséges módon ki is mutatják. Elképesztõ, mekkora szeretet árad felénk" - mondta Szalay Balázs, akinek ez a tizenegyedik Dakarja.

Az Opel Dakar Team navigátora, Bunkoczi László már inkább a versenyre koncentrált, attól kezdve, hogy megkapta az itinert, elõtte leszállt a vörös köd, számolt, színezett, a rajtceremóniára várva már a vasárnapi szakaszt tervezte, amely során amúgy egy rövid, tengerparti száguldás és több száz etapon megtett kilométer vár a mezõnyre.

Elõtte azonban még az Opel Dakar Team is megköszöntötte az új évet. A rajtceremónia után közös vacsorával ünnepelt a csapat, majd testületileg levonult az Atlanti óceán partjára, ott koccintott éjfélkor. A kis magyar különítmény kiegészülve a Darázsi Zsolt, Hoffmann Péter, Vörös Ferenc versenykamionos trióval és a szervizkamion legénységével a strandon elénekelte a magyar Himnuszt, majd közvetlenül ezután pihenni tért, hiszen hosszú út vár rá vasárnap, amikor ténylegesen is elkezdõdik a 2012-es Dakar-rali.

pego2011.12.31 08:19:34
A szükséges rossz – Szalayék túl a technikai ellenõrzésen

Papírmunka.
Ki az, aki ezt szereti?
Nos, nem túl sokan, az autóversenyzõk között pedig valószínûleg egyet sem találni. Viszont kötelezõ, úgyhogy muszáj vele elmolyolni minden verseny elõtt. Ezt hívják adminisztratív és technikai gépátvételnek.
Amely a Dakaron sokkal, sokkal nagyobb szabású, mint bármely más versenyen, hiszen sokkal, sokkal több sportoló rajtol itt, mint bármely más terepraliviadalon, arról nem beszélve, hogy ezt a procedúrát mindenkinek végig kell csinálnia: versenyzõnek, újságírónak, szervizesnek, kísérõautónak – ami testvérek között is körülbelül ezer jármûvet jelent.
A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs csütörtökön késõ este érkezett meg a tengerparti üdülõvárosba, Mar del Platába és nem pihenhetett túl sokat, hiszen fel kellett készítenie a jármûveket (az Opel Antarát, a MAN versenykamiont és a szervizkamiont) a péntek kora délutáni gépátvételre.
A fiúk dolgoztak, Szalay és Bunkoczi intézkedett, szóval minden folyt a jól megszokott medrében, mígnem délután kettõkor eljött az idõ és el kellett kezdeni a pecsétek gyûjtését. Pecsét a befizetésekrõl, pecsét arról, hogy beszerelték az autóba a mûholdas navigációt, a mûholdas követõrendszert (Iritrack) az elõzést segítõ Sentinelt (amely olyan hangot ad, ha a hátul jövõ közel ér az elõtte lévõhöz, hogy beszakad az ember dobhártyája), pecsét a mûholdas telefonról, az orvosi kórképrõl (milyen gyógyszert szedsz, van-e allergiád, kit értesítsenek, ha megsérülsz, ilyesmik…), az üzemanyagról, a biztosításról… Körültekintõ rendszer – a szervezõk az évek alatt a tökélyre fejlesztették, hogyan teremthetnek tiszta viszonyokat. Mert mindenkinek egyszerûbb, ha tisztáznak mindent elõre, ez esetben ugyanis menet közben nem vetõdhetnek fel kérdések.
„A papírmunkára azt szoktuk mondani, ez a szükséges rossz. Ilyenkor a versenyzõk persze már nagyon mennének, sz eretnének ott lenni a rajtnál, nem is a ceremóniára gondolok itt, hanem az igazi rajtra, az elsõ szakaszra. Persze, mindig jó túllenni az ellenõrzésen, hiszen utána az ember pihenhet egy kicsit. Erre most szükség is lesz, mert kissé elfáradtunk a hosszú úton és még nem volt idõnk kialudni magunkat. Szilveszter napján biztosan késõn kelek, hiszen akkor csak a versenyzõi eligazításon kell részt venni, majd pedig a rajtceremónián, ami nagyszabásúnak ígérkezik, hiszen kora délután kezdõdik és este tízig tart – állítólag több mint egymillió szurkolót várnak a helyszínre” – mondta Szalay Balázs, aki csapatával magyar idõ szerint éjjel tizenegykor esett át az adminisztratív ellenõrzésen és utána következett még a technikai…
Mondhat bárki bármit, a Dakarnak ez az egyik legnehezebb napja a versenyzõk számára.

pego2011.12.28 21:18:33
Szalay elutazott a Dakarra
Szalay Balázs útra kelt. A magyar versenyzõ szerdán kora reggel szállt fel az Argentínába tartó repülõgépre - Mar del Platában kerül sor ugyanis január 1-jén a 2012-es Dakar-rali rajtjára, amelyen a magyar versenyzõ állandó társával, Bunkoczi Lászlóval vesz részt.

A párost elkíséri a 15 napig tartó viadalon az Opel Dakar Team versenykamionja is, Darázsi Zsolt vezetésével.

S hogy miért kell néhány nappal korábban megérkezni?
Azért, mert el kell hozni az Antarát és a kamionokat a hatalmas kompról és végig kell járni velük a szokásos adminisztratív és technikai gépátvételt. S ha mindez megvolt, akkor már tényleg jöhet a rajt és jöhet a száguldás majd’ 9000 kilométeren keresztül.

"Ha minden a terveink szerint alakul, akár a legjobb tíz közé is bekerülhetünk. Az számunkra már a gyõzelemmel érne fel, de persze, ehhez a megbízható, gyors autózás mellett a szerencsének is szerepe van. Az autónk sokat fejlõdött az elmúlt két év során, megbízható, kinõtte a gyerekbetegségeit, javult a vezethetõsége és gyorsabb is lett. Talán nem hangzik szerénytelenül, de úgy érzem, mi is fejlõdtünk - persze, ez majd az eredményekben mutatkozik meg" - mondta Szalay Balázs, aki tizenegyedik alkalommal áll rajthoz a világ leg hosszabb és legnehezebb terepraliversenyén, a Dakaron.

pego2011.12.28 21:17:37
Mit rejtenek a csomagok?
Nincs abban semmi mágia, hogy az autóversenyzõk többségének külön szekrénye van az autós cuccok számára. Mert hát hogyan is tárolhatnák együtt az ünneplõs ingeket a megviselt overallokkal, az utcai cipõben viselt zoknikat a tûzálló alsónemûkkel?

Sehogy. Igaz, nem is akarják.

Az viszont érdekes kérdés, miként készülnek egy több mint kéthetes versenyre, történetesen a Dakar-ralira? Vajon mi az, ami semmiképpen sem maradhat ki a csomagból, s mi az, ami kevésbé fontos?
A 2012-es Dakar-rali januári rajtjára készülõ Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs gardróbjában kutakodva ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

"Tiszta pólót, tiszta zoknit és alsónemût minden napra csomagolok, de ezen kívül nem viszek fölösleges cuccokat. Az autóban úgyis a tûzálló ruhát, cipõt és kesztyût viseljük - visszasírom az idõket, amikor nem volt kötelezõ, mert ötven fokban nem a legkényelmesebb viselet -, a táborban pedig a tiszta póló és alsónemû a legfontosabb, ezekkel egészül ki a rövidnadrág, papucs viselet, ami a legkényelmesebb egy fárasztó nap után. Az elõzõ években mosógépet is vittünk magunkkal, de az idén nem fért el a szervizkamionban, úgyhogy most két tûzálló ruhát csomagoltunk mind a ketten. Aztán a szünnapon cserélünk" - mondta az Opel Dakar Team pilótája, a tizenegyedik Dakarjára készülõ Szalay Balázs.

Ruhanemûk tekintetében hasonlóan vélekedik a navigátor, Bunkoczi László is, akinek a csomagja azonban kiegészül még a praktikus kellékekkel, amelyek nélkül jóval nehezebb lenne az élet a sivatagban.
"Viszek magammal elõre gyártott itinerlapot az útvonal-módosítások miatt, ragasztót, színes filctollakat, amelyekkel a saját dolgomat könnyítem meg a tájékozódásban. Most elõször küldtem ki a kamionba tett csomagomban izotóniás italokat, Balázst rábeszélem, hogy õ is tegyen a kulacsába, hátha ettõl az italtól tényleg frissebbek maradunk. A ruházkodás nem érdekel külö nösebben, az sem, hogy ötven fokban tûzállót viselünk - a fizikai szenvedéseket verseny közben teljesen ki tudom zárni -, az sem, hogy van-e idõnk zuhanyozni. Persze, azért jó, ha tiszta ruha van az emberen" - vallotta be Bunkoczi, aki immár hatodszor segíti a tájékozódásban Szalay Balázst a Dakar-ralin.

Õk ketten eddig nagyon sikeresek voltak együtt: ahányszor csak rajthoz álltak (ötször) mindannyiszor célba is értek a világ legnehezebb terepraliversenyén.

1 2